Amúgy valamikor a napokban láttam egy volt osztálytársamat az utcán, sokat változott, laza lett, de nem negatívan laza, hanem magabiztos, meg nem is tudom. Hátulról láttam őt meg a barátnőjét, egy szőke hajú lányt, azt egyből kiszúrtam, hogy milyen csinos, és mikor a zebránál megálltak, és adtak egymásnak szájrapuszit, akkor azt is láttam, hogy szép is, nem csak csinos. És teljesen rendben voltak, egy aranyos, fiatal pár.

Mindez csak azért töltött el boldogsággal, mert

1, alapból bírtam a srácot, mikor egy osztályba jártunk.

2, viszont sokan nem kedvelték, mert visszahúzódó volt, kis művészlélek, nem egy hangoskodó idióta és elég sokat piszkálták, ezért főleg velünk, csajokkal barátkozott.

Szóval egyszerűen csak jó volt látni, hogy boldog, és belegondoltam, hogy én is milyen bínaság voltam a gimiben, és most nekem is van egy M-mem. És hogy sokan vannak szerencsétlen tizenévesek, akik kicsit visszahúzódóbbak, vagy kevésbé magabiztosak, vagy valami, és remélem majd mind talál magának egy olyan párt, aki mellett laza lehet és aki mellett szépnek érzi magát.

Ámen.

Ma főztünk. Borsófőzeléket, meg fasírtot, és még muffint is sütöttünk. Teljesen készülünk a közös életünkre! Tegnap tányérkészletet is vettünk. Kék virágos. Szóval teljes a bódogság, csak kicsit fáradt vagyok (M. a háttérben alszik).

Megyek is goblenezni, meg hallgatni, hogy Öcsisajt miket mesél a párjáról.

Hát igazából nem is tudom, miért szeretem én azt a regényt, M-nek sem tudtam elmagyarázni és lehet már magamnak sem tudnám. De 13-14 évesen még nagyon értettem.

Más novellájával, regényével is próbálkoztam, de azok nem tetszettek. (Vagy akkor már elmúltam 14?)

Minden esetre mai napig úgy gondolok a Zabhegyezőre, mint ami meghatározó regény volt az életemben.

Meghalt J. D. Salinger.

Szeretném megkérni a reggeli 46-os busz sofőrbácsiját, hogy lehetőség szerint 20 másodperccel később induljon el a járművével. Így ugyanis lekésné a zöldet, és nekem lenne időm odaérni az útkereszteződéshez, és lehetőségem nyílna duplán elköszönni (értsd: lelkesen integetni) leendő férjemtől = leendő gyermekeim apjától = M-től.

Szíves közreműködésüket előre is köszönöm:

Natsume

Jó ideje nem vagyok formában naplóírás terén, amit persze a vizsgaidőszakra foghatnék, ha igaz lenne. (Nem az.) A vizsgaidőszaknak amúgy is lassan vége, már majdnem minden jegyemet tudom. A meleg téma most is bejött, így felvetődött bennem a kérdés: megint arról kéne írnom szakdogát? Mármint továbbfejleszteni a BA-s dolgozatot? Nem tudom. De emlékszem, miközben írtam, már enyhe homofóbia tört rám. Mi lett volna, ha olyan témát választok, ami unalmas és nem érdekel??? No, mindegy. (Ohh, Custos! tudtam, hogy elfelejtem! Most azonnal elmailezem neked!)

Ha már melegek: Öcsinek sikerült a héten felhúznia, vagyis a nem létező önbizalmamat lerombolnia, mindezt a hülye buzi stílusában, ráadásul pont emlegetve a hülye buzi nevét is. Morog.

Még szerencse, hogy M. viszont ad önbizalmat, már csak azzal is, hogy együtt vagyunk, egészen pontosan ma 27 hónapja. Juppp, juppp! Tervezgetünk olyanokat, hogy összeköltözés, meg hogy mi lesz nyáron nyaralásilag. Mivel M. már teljes állásban dolgozó férfi (kb 1,5 hónapja), így egy szimpla randi se olyan könnyen kivitelezhető, mint csacska egyetemistaként, hát még egy nyaralás. A Balaton még befigyel, de én szívesen mennék messzebre is (Bécs).

Ti ébredtetek már fel úgy, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan okból szeretnétek valahová eljutni? Érthetetlen, de én Dániába szerettem bele. Miért pont Dánia??? Nem értem. No de Amszterdam is visszahív, majd szervezünk egy körutat M-mel, mikor már én is fogok keresni, de még nem lesz kisbabunk.

Ah, a gyerektéma. Két dolog is eszembe jut erről. Mindkettő az örökbefogadással kapcsolatos. Az egyik, hogy Öcsi mondta, hogy az új párjával (milyen blogos álneve legyen máááár???) már tisztáztak pár dolgot, pl. hogy össze akarnak majd költözni, és hogy akár még örökbe is fogadnának (legalábbis elviekben). Egyúttal fel lettem kérve (elméleti) keresztanyunak is. Bár azért nővérem gyereke elsőbbséget fog élvezi. Lehet egy embernek két keresztgyereke?

A másik, ami eszembe jutott, hogy a megyei elektronikus szennylapon olvastam, hogy a kórház lépcsőjén hagytak egy kisbabát. Ha jól emlékszem, egészséges volt, mint a makk. Anyum osztályában idén három gyerekről mondták meg a szülők anyumnak, h örökbe fogadták a gyerkőceiket. (Ebből egy gyerek tudja.) Mindegyik gyerek értelmes, okos, egészséges. {sóhajt} De nem ítélkezünk, nem szabad. Hiszen majd én is azért fogok tudni örökbefogadni, mert valakinek majd nem kell az az édes, kis borgárszemű tündérke.

No, de addig még le kell diplomázni, össze kell házasodni M-mel, szerezni kell egy jó állást meg egy jó lakást, piszok sok pénzt kell keresni és szülni kell két saját babut. Fogadalmakat megvalósítani csak utána kell.

A címben le is írtam mindent. :)

- egy füles M-nek. :)

(asszem ennyi)

... hogy miért fáj a lábam mostanában. Remélem nem sántulok meg, és nem kell amputálni. Lehe el kellene kezdeni karra gyúrni.

... hogy miért lop valaki kutyát. Könyörgöm, a sintértelep tele van szebbnél szebb, bájos kutyukkal, akik csak arra várnak, hogy valaki "ellopja" őket a zord kennelből. Ingyen vannak, lehet őket vinni, örül a menhely, örül a gazdi, örül a kutya, mindenki jól jár. Ehelyett ellopnak egy kiskutyát, szomorúságot (és akár az érzelmi kár mellett anyagi kárt is) okozva a gazdijainak, és egy darabig minden bizonnyal a kutyusnak is (neki anyagi kárt nem). Áhhh, sosem fogom megérteni.

... hogyan tudom mindig úgy el*ni az időt, hogy kapkodva kell befejezni minden házi dogát.

Boldog új évet!!!

De azért kezdem a kályhától: a horrorfilmekkel az a bajom, hogy bár tényleg tök ijesztő, mégis tudom, hogy nem történhet meg. Egy jó thriller vagy krimi azért ijesztő, mert simán megtörténhet.

És persze az Avatar azért (is) jó, mert megtörtént. Jó, persze, tudom, a film lényege nem ez volt, és tényleg tetszett a grafika is, meg a történet is jó volt (valahol olvastam egy negatív kritikát, de könyörgöm, egy akciódús fantasytól miért várnak mély drámát, komoly párbeszédeket és didaktikamentes mondanivalót???). No, mindegy, azért én azon is elgondolkodtam, hogy sajnos nem kellett másik bolygóra elmenni ahhoz, hogy idegen törzseket levadásszon a "fejlett civilizáció".

A filmet mindenkinek ajánlom (3D-ben!), akik szeretnek elmerülni (nagyon) idegen tájakban, meg akik szeretik a tündérmeséket egy kis ratatával egybekötve.  Nekem nagyon bejött.

És ha már filmek, megnéztem az ifis barátaimmal az  Up! (Fel!) c. rajzfilmet is, meglepően aranyos volt.

Meg megnéztük M-mel a Kaméleont, ami szintén nagyon tetszett, elgondolkodtatott.