Na most jött el az hogy kibaszottul kurvára elegem van!!! Mi a faszomnak legyek olyan kibaszottul toleráns, mikor én is naponta kapom a pofámba a (saját kisebbségi "csoporttagságaimmal" kapcsolatos) sztereotípiákat és az előítéleteket?

Mert a habos hányás keresőkifejezésre egy sor állatorvosi fórum jött be, meg egy oldal a teresség tüneteinek homeopátiás szerekkel történő kezeléséről.

Update: savtúltengésem is lehet. Jupp, egyre jobb.

- yaoik olvasása

- sorozatnézés (belegondolni is rossz, h mennyit)

- pet society játék a facebook-on

- msn (jó, az nagyon-nagyon régen, de akkor is)

- (bizonyos konkrét) barátokkal találkozás, csak úgy mászkálás

- blogok olvasása

- a blogom írása

Anti, nem anti

2011. nov. 7. 18:30 - írta Natsume

még nincsenek kommentek
Kategóriák: cogito ergo bumm

Szóval, mostanában már komolyan azon gondolkodtam, hogy milyen antiszociális vagyok és mindig ilyen voltam-e s nem tűnt fel, vagy az utóbbi években változtam át, de tény, hogy gondjaim vannak néha a beszélgetéssel. Pl. nem tudom, mit kérdezzek, meg merjem-e kérdezni amit akarok és hogyan kérdezzem meg. Vagy egy dologra hogyan reagáljak, ilyesmik.

Erre ma ülök a menzán, békésen szürcsölöm a hagymakrém levesemet, mikor a menza túlvégéről valaki vigyorog rám, és lelkesen integet. Tudtam, hogy láttam már azt a fejet valaha valahol, de nem tudtam hová tenni. Ő már visszavitte a tálcáját is, és még lelkesebben integet. Na, gondoltam, h megkockáztatok egy visszaintegetést, max ha nem nekem szólt a köszönés, szépen beégek, sebaj. De nem, nekem szólt. Az idegen (bár ismerős fejszerkezettel rendelkező) srác elindult felém. Na, ekkor komolyan elgondolkoztam, hogy ki ez a fiú, miért jön ide hozzám és miért örül nekem annyira? És most jött a WTF rész: puszi-puszival köszönt. A fejemben ekkor megfordult, hogy ez egy szociálpszichológiai kísérlet, de azért no para, csak természetesen. És tök jót dumáltunk. Persze tettem fel neki cseles kérdéseket, amikkel próbáltam szűkíteni a kört, mármint hogy honnan a fenéből ismerem. Aztán ő oldotta fel a rejtélyt, mikor afelől érdeklődött, hogy M-mel táncolunk-e még. Na, ekkor jött egy facepalm-érzés: és bakker tényleg, a sráccal egy csoportban táncoltunk pár hétig. Már tudtam hová tenni, de az az igazság, hogy a beszélgetés ugyanolyan oldott, érdeklődő volt, mint kezdetben, csak megnyugodtam, hogy nem vagyok hülye, sem kísérleti nyúl, csak egyszerűen rossz az arcmemóriám. De hogy én mennyire irigylem az olyan embereket, akiknek 1) ilyen jó az arcmemóriájuk 2) ennyire nyitottak. Feltételezem, ha velem leállt beszélgetni a pár hetes közös tánckurzus emlékére, akkor máshoz is biztos ilyen nyitottan és barátságosan viszonyul = jóóóóó nagy ismerősi köre lehet.* Ami azért, ha jól megfontoljuk, egy hálózatinak nevezett társadalomban igen nagy előny. Én meg jól megleptem önmagam azzal, hogy oldott, beszédes és nyitott tudtam lenni. Ha egy ennyire idióta szituációban ment, akkor máskor is mennie kell, nem? És akkor legközelebb, ha Mohamed (egy másik fiú, ki nem találnátok: arab) az asztalomhoz jön, akkor nem fagy meg az ereimben a vér, nem ül ki az arcomra a jaj,csakleneüljidenemtudommirőltudnánkbeszélgetniésamúgysemtudokangolul kifejezés, és talán több barátom is lesz. Juhéééé!

*(M. szerint csak simán fel akart szedni)

A csóti visszavág

2011. okt. 19. 7:58 - írta Natsume

1 komment
Kategóriák: Róka odú

Valaki megmondhatná a csótányoknak, h a lakásunk nem valami szent hely, és nem szükséges idáig vándorolni ahhoz, hogy meghaljanak (pláne úgy, hogy még erre nekünk is rá kell segíteni egy jól irányzott csapással).

Amúgy a hóhéri szerepkör veszélyes: visszatört a körmöm. (áucs)

Update

2011. okt. 9. 14:24 - írta Natsume

5 komment
Kategóriák: Natsume szerint

Életem első leszervezett blogtalálkozója!!! Yeah! És túléltem. És nem is voltam olyan zavarban, mint gondoltam, h leszek. És az spf család nagyon aranyos. És spf totál olyan típusú férfiú mint a Katedrális sorozatban Fülöp perjel. (Ez dicséret!) Sütiztünk, sétáltunk, templomoztunk...és közben kedvet kaptam még több bloggert élőben megismerni. És most már tuti, hogy spf lesz a bástyám.  :)

Mikor hazaérkeztem a mini blogtaliról (2 blogger + 1 fő) M. már duzzogva várt haza:

M{flegmán}: Én mondtad nekik hogy egy vörös homofób giliszta vagyok?

N{vigyorogva}: Aham

M{felháborodottan}: Mi?! Nem is vagyok homofób!!!!

Nos, Spf, ezt magyaráztam. :)

Később kifaggatott a találkozóról, s próbálta összegezni a dolgokat:

M: Tehát spf aki az x cégnél dolgozik?

N: Nem, az a pasija.

M: És melyikük nőtt fel intézetben?

N: Az wéem. Egy másik blogger.

M: Akinek van két macskája.

N: Nem, az redblek.

M{már vigyorogva}: És Gomez milyen vallású?

N: M!!! Gomez egy macska.....

Etimológia

2011. okt. 8. 22:26 - írta Natsume

még nincsenek kommentek
Kategóriák: Natsume szerint

- Szóval, akkor találkozom velük.

- De buzik!!!!

- Jaja, és még fradisták is!

Így jött létre a "buzi fradisták" kifejezés.

beszédfoszlányok

2011. szept. 20. 21:26 - írta Natsume

2 komment
Kategóriák: my boy

N: Olyan tipikus sztereotip meleg volt: szűk répanadrág hegyes orrú cipővel és mindezt megfejelte tudod, azzal, hogy az órája, tudod... olyan... tudod... homokórája volt.

N: Hogy hívják Webb fiát?

M: ?

N: Web Kettő!

M {csodálkozó és feháborodott hangon}: Honnan tudsz te ilyeneket, hogy webkettő???

N: ... Helló, én is ezen a földön élek...

kezdőőőőődik

2011. szept. 7. 18:56 - írta Natsume

5 komment
Kategóriák: stréber

Úgy fest, hogy hivatalosan még ugyan nem, de félhivatalosan megkezdtem működésemet az agydaráló gépezetben. Nagyon tudományos feladatokat kaptam eddig, úgymint borítékolás és pohárhozás tálcán. Borítékolom, hogy pincérnő lesz belőlem. De inkább a pofám befogom csendben meghúzom magam, mert vili, hogy a legkisebb (legfiatalabb, legújabb) emberrel csináltatják ezeket a dolgokat (nem az éppen opponáló professzor fog fellépcsőzni három pohárért) és igazából ezzel nincs is baj. Fogom én még visszasírni a borítékcímkézést akkor, mikor három harmincoldalas (harminc oldalas?) dolgozatot kell leadnom három különböző témából három (na jó, max kettő) különböző nyelven.

Inkább az a baj, hogy mivel én vagyok az új, mindenki Tabula Rasa-ként tekint rám, akit tele lehet írni. Magyarra lefordítva: mindenki be szeretne fogni munkaerőnek a saját kutatásába, amivel az a gáz, hogy fizikai képtelenség 4-5-6 teljesen különböző témában elmerülni. Arról nem is beszélve, hogy baromira nem vagyok semmiféle tiszta lap, mert már a felvétel előtt benne voltam két kutatásban és még nem tudtam még a felvételi eredményt, mikor igent mondtam egy harmadikra és tudtam, hogy egy negyedikbe is úgyis bele fognak venni (akár akarom, akár nem, mivel azonban a téma vallással kapcsolatos, így inkább akarom.)

M. már előre rosszul van attól, hogy sosem fogunk tudni rendesen együtt lenni (olyan egészen profán dologra gondolok mint a közös vacsora). Ettől kicsit én is félek, de nem szabad hagynom, hogy teljesen bedaráljon az agydaráló gépezet, mert az is a jövőm tervezésének szerves része, hogy foglalkozom leendő gyermekeim leendő apjával.

Ámen.

a herélés, de a fiúknak (különösen Öcsi exének) hirtelen sürgős elintéznivalójuk akadt, mikor megtudták, hogy M. is a tett helyszínére igyekszik. Vesszen az exnél szexért való könyörgés, ugyanakkor éljen a szerelmi ügyek békés elrendezése és a kusza kapcsolatok tisztázása.

(A kép csupán illusztráció :P)

Öcsi nagy komolyan: Az a baj, hogy ide hozzátok nagyon beszorul a meleg.

M: Mi van? Ma is nálunk alszol?

hogy kotnyeles vagyok és belepofázok mások kapcsolatába és aközött, hogy "kötelességem" megvédeni a "kisöcsémet" attól, aki lelkileg kicsinálja? Van jogom írni neki (nem Öcsinek, hanem a másiknak), hogy szálljon le róla és hagyja békén, eleget kínozta már? Vagy hagyjam rá Öcsire, nagyfiú, meg tudja védeni önmagát?

nagyon úgy néz ki. Szimpatikus, értelmes, jól beszél angolul, szerintem jól megleszünk, és remélem sok-sok új szót és kifejezést fogok tanulni, a meglévő passzív szókincset aktívvá fogjuk varázsolni, az aktív szókincset meg még inkább megerősítjük. Hurrá.

Viszont ez a tanár is elkövette azt a hibát, amiért baromira mérges tudok lenni a nyelvtanárokra, és szerintem ez a magyar nyelvoktatás egyik (bár nem egyetlen) rákfenéje. A szituáció a következő volt: vettük az Ezer kérés ezer válasz című tankönyv kéréseit: ő feltette a kérdést én próbáltam saját szavaimmal megválaszolni, majd felolvastam és lefordítottam a könyvben szereplő választ. És én ugye minden kérdésen ott filóztam, próbáltam visszaemlékezni, hogy hogyan is volt az gyerekkoromban (ugye az első téma az introduce yourself, family, school, ilyesmik), és a tanár mondta - és ez a történet lényege - hogy nem az a fontos, hogy igaz legyen amit mondok, hanem hogy gyorsan, folyékonyan és főleg hogy nyelvtanilag helyesen válaszoljak, mivel a nyelvvizsgabizottságot nem a véleményem, a gondolataim és azok igazsága érdekli, hanem hogy helyesen mondtam-e el a hazugságaimat vagy sem. És el is mondom, mi ezzel a baj.

Nem a dolog erkölcsi része érdekel, mármint hogy a kedves diák/vizsgázó hazudik a nemes cél (nyelvvizsga) érdekében. De mondok egy nagyon egyszerű példát. A diák felkészül ugye minden témakörből, így a meals topikból is. Tanára azt a tippet adja neki, hogy tanuljon be egy egyszerű receptet arra az esetre, ha a vizsgabizottság megkérdezi, hogy mi a kedvenc étele és hogyan készül. Kis delikvensünk be is tanulja a palacsinta receptjét, a nyelvvizsgán a meals témakör röppen fel, remekül és persze nyelvtanilag helyesen visszaböfögi a palacsintareceptet, 100%-ot kap. Hurrá. De mi van, ha két hét múlva egy külföldi vakáció során összebarátkozik valakivel, aki megkérdezi tőle, hogy Magyarországon milyen ételek vannak, és felkelti az érdeklődését a paprikás csirke, de sehogy nem sikerül elmagyarázni neki, hogy mi is az és hogyan kell elkészíteni?

Miért nem arra kondicionálnak minket, hogy ha kell kézzel-lábbal, nyelvtani hibákat ejtve, de megértessük magunkat? És aztán mindenki csodálkozik, hogy nem tudunk és/vagy akarunk beszélni a külföldiekkel. Több angoltanártól is hallottam azt, hogy a magyarok tudnak angolul/németül/stb. beszélni, de nem mernek, mert félnek, hogy helytelen amit mondanak és majd kinevetik őket. Örülök neki, hogy van néhány (egyre több?) angoltanár, akik szerint az a jó módszer, ha rákényszerítik a diákokat arra, hogy beszéljenek, aztán a helyes nyelvtant és a hiányzó szavakat majd tudatosítják, megtanulják. Mert az életben (kezdve a barátkozástól a munkakapcsolatokon át) nem hazudhatunk örökké a betanult sablonoknak megfelelően és nem hallgathatjuk el a saját gondolatainkat csak azért, mert nem tudjuk kifejezni azokat.

Remélem nem értettétek félre: nem a szavak bemagolását és kifejezések, szituációfüggő sablonok betanulását ellenzem, mert ezek kellenek, nagyon hasznosak! És igen, elismerem, nyelvvizsga helyzetben nagyon jól tud jönni az, ha kész válaszaim vannak a kérdésekre (mint a palacsinta receptje). Nem is a nyelvtannal van bajom, mert igen, az is nagyon fontos, ez világos. De könyörgöm!!! A "való világban" nem elegendőek a kész válaszok, pláne nem a nyelvvizsgák sok esetben nem túl életszerű helyzeteinek sablonjai. Miért nem kommunikálni, önmagunkat kifejezni tanítanak meg minket? Miért áll a nyelvhelyesség a szabad és spontán beszélgetések előtt?

Mi történt a blogommal????

háromszor is ki kell másznod átvenni valami papírt, mert így nő az esélye annak, hogy legalább 1 db értelmes kép készül rólad. Holnap képnézegetéskor kiderül, hogy mennyire vagyok álmodozó.

Update: És igggen! A hat képből egyiken egészen emberi fejem van, jesssz!