- Mostanában sokszor vérzik az ínyem. Szerinted miért lehet?
- Hát, nem tudom. Mossál fogat.
Szeretem a barátaim.
Mostanában annyira kurta bejegyzéseket gyártok, hogy nem lesz meglepő, ha csak röviden fogalom össze a szegedi (előnász)utunkat.
Se M. se én nem jártunk még ott, így teljes újdonság volt a város. Szeged gyönyörű, legalábbis mi gyönyörűnek láttuk, bár néha belesajgott a kicsi szívem, hogy itt milyen szépen megmaradtak a régi házak, ráadásul szépen fel is újították őket (imáááááádom a szép épületeket, percekig tudok bambulni egy-egy díszes homlokzatot), míg a mi kis poros városunkban nagyon sok épület megsemmisült, és a helyükre szocreál borzalmakat húztak (lásd vasútállomás). No, mindegy.
Szeged szép, élettel teli, az egyetemi épületek és a kolik is a belváros szívében vannak, így az sokkal pezsgőbnek tűnik (tűnt nekünk), mint Debrecen. A magyar városokban már-már "kötelezőnek számító" sétálóutca is teteszett nekünk, no meg a Tisza (és a kacsák!) még a hajón ringó szemét ellenére is. (Alapvetően a város teljesen tiszta volt, nem is értettük M-mel, hogy a feltorlódott hulladékot miért nem halásszák ki a vízből.)
Megnéztük a Dómot, múzeumokat, a vadasparkot, megállapítottam, hogy a szegedi nem plázajáró népség (mivel nekik nem a belvárosukban van mindjárt 2-3 bevásárlóközpont, hanem a külvárosi részen), ellenben egy gitárral simán dalra fakadnak, vagy csak úgy spontán ülnek a parkok füvén, mi meg élveztük a napsütést és a tekert fagyit, örültünk az olcsó és finom menza kajának, no meg a kifogástalan szállásunknak, mit szállásunknak, szerelmi fészkünkek! (Familia panzió).
Menjetek ti is Szegedre! :)
Alapvetően nem az a gáz, h nem hívtak meg a csoportbuliba, mert hát oké, nem kedvelnek, nem kedvelhet mindenki. Részben az én hibám is, mert eléggé magamnak való vagyok.
De akkor olyankor se "kedveljenek", mikor jegyzet kell.
Igen, meg vagyok sértődve.